Még valamikor tavaly télen voltak a blogon,
hasonlóan a pink skycraperhez, ez a darab sem kerülheti el a
figyelmünk, volt a Robot Heart mixben is (lennebb kettővel) de aki
nem hallgatta volna végig annak itt a lehetőség. Kellemes hétvégét
tehát, sirüljünk tovább a vizsgák hullámain.
Aránylag csendes volt az utca, néhány busz jött
csak de ők is vagy együtt vagy nagy szünettel, külön érkeztek a
megállóba. A járdán vékony jégréteg ragaszkodik az életben
maradáshoz, a szélén haladva néhány lány ügyel az egyensúlyára majd
megelőzve őket kicsit rágyorsitok. Ekkor már egyedül voltam, igaz
hallgattam is valamit.
Mostanság többször
lemegy, igy itt is szeretném bemutatni. Meg még vannak
dolgok, csak nem ide vágnak.
Noha a szesszió előtti száz métereken járunk, a
könyvek fellapozása mellett (vagy után) muszáj felkonferálnom ezt a
remekművet. Már csak azért is mert péntek van és borús az idő amit
nem szeretek csendben tőlteni. Ebben a kategóriában aligha
hallottam jobb mixet, ez a három és fél óra maga a tökéletesség,
egy nagy utazás ami után nehezen térünk magunkhoz de lássuk be,
mégis szeretünk álmodozni. Minden percére figyelni, cipőt le, ágyat
ki..
Néhány perce kisértük utolsó útjára a
karácsonyfánkat, holnap én is megyek vissza ráadásul most kezd
havazni. Tudom nagy közhely de ha pár napra is visszavihetném az
időt.. A vakáció összességében jó volt, tényleg sok minden történt
ami megmarad és a nehéz időkben tuti ezekre fogok gondolni. Tegnapi
nap végére kicsit elment a kedvem -semmi különös csak néhány dolog
nem jön ki mindig- úgy, hogy hallgassuk ezt a számot mindenféle
alkalomra,
Ma olvastam egy nagyon korrekt írást
arról, hogy a média mekkorát torzít a
karácsony lényegén és az igazi értékek sokszor háttérbe
szorulnakígy idén is csak Wass Albert
soraival köszöntenék mindenkit,
Angyalok húznak a világ
fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!
Ne szűnjünk meg megemlékezni a
karácsony lényegéről.
Pár száz kilóméter verseny után (need for
speed) erre adtam meg magam.. Azoknak szól a poszt akik nem tudnak
csak úgy elaludni. Közben meg a semmit figyelik.
Ezt a mixet ajánlom sétáláshoz, lefekvéshez,
autózáshoz, hosszú utazáshoz, főleg fülhallgatóval de mindenképp
hangosan, egyedül vagy más emberek társaságában, szomorúan vagy nem
annyira, főleg este de máskor is. Egy jó este felelevenítéséről van
tehát, szó. Ez fog szólni a következő 50 percben.
Hét fele valamiért jött a rosszkedv aztán
összepakoltam mindent és elindtultam haza. Csak most vettem észre,
hogy semmi vidám vagy felrázó dal nincs a lejátszón csak pár
szomorú hip-hop, November Rain meg egy rakás Deep Mix Moscow ami
elgondolkodtatott és nem lettem jobban tőle. Lehet a tegnapi mix az
oka, bármennyire is közel állnak hozzám az ilyen zenék néha
teljesen lenyomnak. A héten feltőltöm aztán egy kis szünet, valami
mással lenne jó tőlteni az időt. Amúgy ezt akartam
megosztani,
Mármint a blog. Különösebben nincs kedvem most
mérleget vonni és véleményezni az évet, aki erre jár az tudja, hogy
mennek a dolgok. Másfelől a visszatekintések spontán szoktak
megfogalmazódni. A dolog apropóján mindenkit -a nagy szívemmel-
meghívok egy útra. Torta és gyertya helyett tehát zene és
chill.
Egy ideje úgy érzem vagy inkább csak egyre
inkább rájövök, hogy kibillentem a magabiztosság teréből ami
részben rendben van mert ha belegondolok (mondjuk mélyen) akkor
bizonyos szempontokat tekintve mindannyian pengeélen táncolunk
saját kifeszített zsinorjainkon. Ami zavar az inkább az ok, hogy
hiába érzem sokszor a számomra helyes irányt (bármiről legyen szó)
és hiába a nagy elszántság visszahúz az emberek érhetetlensége,
érdektelensége vagy éppen közönye. Az örökös önmagyarázás, mikor
őszintén osztanék meg valakivel valamit, mesélnék egy rövidet,
hiába a szándék már rég eldőlt, hogy a kifacsart mosolyon és a már
már reflexszerűen jött bólintásokon kívül nincs semmi. Rosszul esik
az is, hogy az embernek kell lennie 'valakinek', hogy másokat
érdekeljen és, hogy az ember kicsoda azt általában egy tőle
(legtöbb szempontot tekintve) távol álló közeg "bírálja el". Nagyon
azonosulni tudok azokkal az emberekkel akik szerint nem számít ki
vagy és hogyan csinálsz dolgokat csak valljál színt mert ugyan
rövid távon nem mindig kifizetődő de a nehéz napok behálózott
ablakain talán mégis jól esik arra tekinteni vissza, hogy te
legalább tudtad mit akartál. Nekem például ezért is van ez a
blog.
A
mai nap margójára mindenképp szerettem volna egy blog bejegyzéssel
emlékezni. Az egyszerűség kedvéért a hazafelé sétálás közben
hallgatott mixelvényre gondoltam, igaz itt nincs régi épületekről
visszaköszönő naplemente sem piros leveleket előttem terelgető őszi
fuvallat de még így is nyugodtan bepróbálható élménynek tartom.
Lágy ambient hangzás, ahogy azt a hétköznapok estéire felírná
nekünk valaki..
Hiába, a tanév kezdéssel egyetemben bennem is
elkezdődni látszik valami aminek hamarosan hangot is adok egy új
mix formájában. Addig is tanulás, szaladás, pihenés, lefekvés stb.
mellé vagy csak úgy,
A múlt hónap nagy gyászhíre vitathatatlanul
a(z) R.E.M. jövőjét közlendő feloszlás volt így hát ez a bejegyzés
amolyan emlék poszt is akar lenni, így tisztelegvén egy már már
tökéletes együttes előtt. Na indítsuk mielőtt
elérzékenyülök!
Az az igazság, hogy mindig is gyengém volt a
kötődés fogalma (valószinű furán is kezeltem mindig) így ami nekem
egyszer jó volt azt azonnal konzerválnám és megtartanám úgy ahogy
van. Most sincs ez másként az idei nyár egy jó példa milyen nehéz
elengedni valamit még akkor is ha ez esetben csak játszadozni lehet
a gondolattal,
A
pótszesszióra készülés közben ilyeneken jár az eszem. Valami új
helyen, 125 körüli BPM, ismerkedni, lazítani majd meghallgatni és
békében hagyni, üdvözlet!
Az van emberek, hogy a tegnap este
kicsit nosztalgikusra sikeredett, ennek az az oka, hogy egy kis idő
jutott arra is, hogy észre vegyem az idei év is eltelt. Ma volt az
utolsó vizsga és visszatekintve nagyon vegyesnek látom az általam
elért és nem elért dolgokat.. Aki gyakrabban jár erre az tudja,
hogy nem vagyok a részletekbe menő ember (még élőben sem sajnos)
igy a megszokott módon valami audióval terelném a szót. Nem vagyok
nagy rajongójuk (tudom, hogy szinvonalas együttes) de ez a szám
most jó lesz búcsúzni.
Kicsit ilyen hagyj egyedül hangulatba estem,
nem hiába vasárnapi lemenő nap, szép idő.. (..ide
kapcsolódik, hogy az oldalt is kitett onlysunset blog újra üzemel,
lehet figyelni védőszemüveg nélkül is).